Magánküldetés: Ütsz vagy futsz?

Ütsz vagy futsz?

Résztvevők:
- Aizawa Haneko
- Vándor

Békésnek tűnő késő délután van. Az embertömegek, melyek általában az utcákon kóborolnak, már nincsenek olyan sokat, mondhatni csak néhányan lézengenek. Mindketten ugyanabban az utcában sétáltok, bár egymástól eléggé messze, ám hirtelen kiáltozás hasít végig a levegőn és hirtelen emberek tucatjai rohannak felétek, mögöttük pedig a királyi hadsereg katonái loholnak eléggé lomhán, révén, hogy páncélban vannak. A körülbelül huszonöt illető, akit kergetnek mind férfiak. A hozzátok közelebb esőknél különféle méretű és alakú ládák és zsákok vannak, míg a mögöttük haladóknál már fegyverek villognak. Választás előtt álltok: Egyfelől szétnyílhattok, mint ahogyan azt a legtöbben teszik, utat engedve a kergetőző feleknek, vagy éppen megpróbálhatjátok feltartani őket. Posztotok azzal záruljon, hogy meghozzátok a döntéseteket.

Határidő egyelőre nincs, majd meglátjuk, hogy hogyan fogunk haladni.
Minimális szómennyiség: 250 szó

Jó munkát kívánok!

A mai napom igen irritáló volt. A sok feszültség, amely visszamaradt bennem mind-mind amiatt jelent meg, mert sosem maradt csend a városban. A gyerekek ordítása, a kereskedők diskurálása, kikiáltók vonyítása. … Szinte teljesen az őrület határán voltam. Lehet nem megszokott tőlem ez az ingerlékenység, de tegnap nem aludtam, bár a teljesítményemet nem rontotta le,ám ilyenkor könnyen dühbe jöhetek. Egyszer végre azt hittem már, hogy nyugim lesz, mivel a tömeg alábbhagyott, és az emberek már nem kiabáltak annyit, így lenyugodtam, ám valami megzavarta a csendet. Egy rakás ember ordítása és páncélcsörgése. Nos, ekkor jött a kattanás. A Bronzkardom szélsebesen előbukkant az oldalamon pihenő hüvelyből, lágy süvítő hanggal. A penge megcsillant a napfényben és a hangzavar felé fordultam. Egy rakat férfit üldözött, nagyjából 2 tucat katona. Mivel az elöl futókat nem ismertem így nem tudtam eldönteni, hogy vajon tolvajok-e, vagy ők az áldozatok. Azonban dühöm forrása nem ők voltak. A katonákról emlékképek százai ugrottak be szüleimről, akik abba haltak bele, hogy titkolniuk kellett erejüket, és minden pitiáner ügyeket el kellett végezniük pár garasért satnya fegyverekkel, csak azért, mert tartottak a besorozástól. A bosszú haragja előtört belőlem. A pengém szinte már Lángolt a belőlem kiáramló haragból. Tudtam, hogy nem éppen szerencsés a felfegyverzett katonákra rontani, de a feszültséget legalább levezetem. Mivel én nem tartoztam senki oldalához, hanem csak a magaméhoz, így nem éreztem bűntudatot célpontválasztásnál. Nem mozdultam a helyemről. Ahogy közeledtek felém elhatározásra jutok. Bár a számomra ismeretlen férfiak felkeltették a gyanakvásom, úgy döntöttem, hogy a katonákra fogok támadni, maximum utánuk, ha még tudok harcolni, levadászom a másikakat is, ha esetleg tolvajok.

Spoiler:

Végre kevesebben vannak kint az utcákon, ilyenkor olyan jó itt sétálgatni. Csak alig néhányan. Ez semmi az eddigi forgalomhoz képest. Eléggé fárasztó napom volt. Még nem rég jöttem el otthonról, de már ennyi idő alatt többet akartam véghez vinni, mint amit eddig sikerült megtennem. De biztos vagyok benne, hogy majd ez után felpörögnek az események. Legalább is ha rajtam múlik biztosan így lesz. Nem akarok ülni, menetelni akarok célom felé.
Egyről a kettőre hangos kiáltás töri meg a már már melengető csendet. Fejem a hang irányába fordítottam , s megpillantottam sok sok embert akik mind irányomba loholnak.
Elöl kicsit furcsa emberek, ládákkal zsákokkal, később már felfegyverezve. Bűnözőknek tűnnek. Hátuk mögött katonák loholnak, akik valószínűleg üldözik őket. Vajon mit tettek ezek az emberek? Ha tolvajon, akkor láthatólag sok zsákmányuk van , s sok fegyver is, melyel akár harcolhatnának is a katonákkal, ám nem hiszem h lenne esélyük, a katonák sokkal inkább felszereltek a harcokhoz. De viszont a páncélzatban nem tudnak futni, csak lassan, így nem érhetik utól őket. S harc nélkül eltudnak menekülni a zsákmánnyal.
Igazából mind két félt gyűlölöm, sem a rablókat sem a katonákat nem pártolom.
Így nem tudom van e értelme közbe avatkoznom...
Tőlem távolabb felfigyeltem egy furcsa szerzetre, aki úgy tűnt mintha támadni akarna a katonák felé... Ám tegye ha neki ez így jó... Remélem nem ölik meg egyből. Bár nekem mindegy.
Talán céljaim elérését segíteni ha most a katonák mellé állnék? Ám legyen.
Felhúztam íjjam , s lassan előre sétáltam , majd céloztam...
Íjjam a közeledő számomra banditáknak kinéző személyekre szegeztem. S vártam mi történik. Amennyiben megállnak nem fogok lőni... Ha közelednek, s nem torpannak meg...Talán kilövöm nyilam.

Na, akkor még mielőtt a következő kört írnám le, egy kis észrevétel: Vándor, kérlek olvasd át a posztodat újra és rá fogsz jönni szerintem te is, hogy miért emelem ki a dolgot. Tele van nem is igazán helyesírási, mert csak pár elgépelés van benn, de sokkal inkább nyelvtani hibával. Annyi van benne, hogy gyakorlatilag minden mondatodra jut egy. Csak hogy néhány példát említsek: "az miatt" ilyen szóösszetétel nem használatos, helyette az "amiatt" szót használjuk; "a folyamatos kereskedők diskurálása" a jelző a jelzett szó előtt áll, mert nem a kereskedők folyamatosak, hanem a diskurálásuk; "és az emberek már lenyugodtam" ezt a részt egyáltalán nem is értem; ezen kívül pedig folyamatosan ugrálsz hol a múlt- hol a jelenidőben. És ez csak néhány példa volt, szóval bár megyünk tovább, ettől függetlenül megkérlek, hogy írd át a posztod.

Na de akkor következő kör:


Vándor: Úgy döntöttél, hogy a katonákkal szállsz szembe. Egy katona pontjai a jelen játékban a következők:
- Gyorsaság: 1
- Kitartás: 6
- Erő: 5
Mindössze két harcos száll veled szembe, elvégre a többieknek folytatniuk kell az üldözést. Feladatod, hogy győzd le őket. Tehát egy szép harci posztot szeretnék látni. Miután elintézted mindkettőt, ismét döntés előtt állsz: Körülötted harc folyik a katonák és az ismeretlenek közt. Beszállsz még a buliba? Vagy inkább megpróbálsz elszelelni? Esetleg ott maradsz figyelni? A döntés csak rajtad áll. (Ez csak pár alternatíva, ha neked eszedbe jut valami egyéni, azt is nyugodtan beleviheted.) Posztod a döntéseddel záruljon.

Aizawa: Nem sokat törődnek veled a feléd csörtető csoport tagjai, így hát eljött az idő. Útjára engeded a nyilat? És ha igen, akkor hová? Ha lősz, akkor neked is harcolnod kell. Amennyiben támadsz, három (3) ellenféllel kell szembenézned, akinek a pontjai a következők:
- Gyorsaság: 4
- Erő: 2
- Kitartás: 3
Tőled is egy harci posztot várok ebben az esetben, győzd le őket! Ám, ha nem lősz, akkor még van esélyed elfutni, félre állni, csak rajtad áll. Miután legyőzted a három illetőt, akiknél egyébként csak egy-egy kard van, mint fegyver, akkor te is hasonlóan találod magad, mint Vándor: A katonák beérték a menekülőket és komoly harc bontakozott ki. Mit teszel a továbbiakban? Tovább küzdesz? Esetleg fedezékbe vonulsz, vagy valami egészen mást? A döntés a tiéd, posztod pedig magával a döntéssel záruljon.



Nos, mindkettőtöknek mondom, hogy az ellenfeleket megölhetitek vagy harcképtelenné is tehetitek, mindkettő győzelemnek számít, illetve mindegyiknek meglesznek a maga pozitív illetve negatív hatásai a későbbiekben.

Határidőt ezúttal sem adok, de jó lenne ha legalább heti egy kört haladnánk, ha nektek is megfelel, de ez csak olyan irányelv.
Minimum mennyiség 250 szó!
Jó munkát kívánok nektek!

Ahogy elállom az útjukat az illetőknek szinte rögvest meg is torpannak, de nem mind. Sajnos csak 2 embert hagytak itt ellenem. Ejj-ejj ennyire lebecsülnének? Ám legyen. Kivont karddal álltak ellőttem, és én mégis nyugodt tekintettel néztem rájuk.
- Lássuk… melyikőtök elég erős ahhoz, hogy kiérdemelje a kardomat? – mondom és kihúzom a pengém a tokjából.
Furcsáló tekintetemet kaptam csak vissza, hisz éppen az előbb mondtam volna ellent magamnak. Ám ujjammal a másik oldalamon lógó kardra mutatok.
- Na, ne szórakozz velünk kölyök nincs rád időnk! – szól rám az egyik őr, ám rögvest indulna is.
Egyetlen vágást intézek felé a kardommal. Azonban a lovag kivédte a csapásomat. Az arcán láttam az erőlködést, ahogy hárította a súlytásomat.
- Sajnos nem engedhetem át magukat.
Kis káromkodás után már felvették a harci állásukat. Hallom, ahogy egymás közt tanakodnak, hogy mégis mit tegyenek. De végül eldöntötték magukat. A jobb oldali szaladt először felém egy föntről érkező csapással. Megmarkolom a kardomat, és hegyénél kitámasztva blokkoltam a csapást. Bár rajtam nem volt páncélzat, mégis hasonló gyorsak voltak velem szemben. Sajnos én nekem egyelőre a kardok is elég súlyosak. Eközben a másik oldalról próbál megközelíteni, hogy oldalamba vágja a pengéjét. A másik még mindig próbálta lent tartani pengémet. Milyen bolond. Megtámasztom magam, és kardom hegyét ívesen lefele viszem, így az ő kardja lefelé kezdett el csúszni. Pont abba az irányba, amelyik felől támadni akartak. Ezzel sikerült megakasztanom, viszont nem fejeztem még be. Hátrébb szökkenek. És pengémmel egy íves vágással lemetszem az egyik őr karját. A réz páncél jobb a bőrnél… de sajnos egy erős vágás ugyanúgy át tudja törni. Az őr felkiált, és fegyverét eldobva a csonkot kezdi el szorongatni. Nagyhiba, hogy elfeledkezett róla, hol vagyunk. Egy vágással elmetszem a torkát, de nem vágtam olyan mélyre, hogy elváljon a nyaka a testétől. Vértől csöpögve nézek a másik alakra.
- Gyengék vagytok. – mondom majd elrugaszkodva a szíve felé döfök.
Reagált rá… de túlkésőn. A pengém beszakította a rezet, és szívébe mart. Térdre rogyott, és lecsúszott a pengémről. Egy határozott rántással az utolsó vért is lerázom a kardomról, majd a távolodó katonák felé fordítom a fejem. A holtakkal mit sem törődve az üldözők és az üldözöttek felé indulok.

Nos, akkor megfogyva bár, de törve nem kérésre haladunk tovább:

Ahogy azt korábban is mondtam, mindennek meglesz a maga haszna és hátránya is. Esetedben a gyilkosság haszna, hogy iménti ellenfeleid már nem fognak többet zaklatni, ám így te is felkerülsz a fekete listára. A tények tehát az alábbiak: Látva, hogy végzel két társukkal, a katonák bizony nem lesznek túl előzékenyek veled, s ezúttal már jóval többem vetik rád magukat, egészen pontosan tízen. Erre a pontra ugyanis a banditák csapata már eltűnt, ki egérutat nyerve ki pedig a büntetését, de ez igazándiból mellékes is. A lényeg, hogy most már komoly túlerővel állsz szemben, s egy biztos: nem győzhetsz ellenük. Megpróbálhatsz küzdeni, ebben az esetben elintézhetsz párat, de a végén legyűrnek, vagy megpróbálhatsz menekülni is. Így vagy úgy, de horogra akadsz, a lényeg, hogy fejtsd ki, hogy hogyan. Mikor alul maradsz, természetesen nem kapsz halálos sebet, de elfognak, s magukkal visznek a fogdába, ahol is egy lakájos kis cellát kapsz, mely nagyjából kétszer két méter lehet, s ráadásul nem is egyedül birtoklod, hanem egy kedves szobatársad is, méghozzá egy szakállas, vézna öregember. Köröd azzal záruljon, hogy találkozol vele.

Az adalékok nagyjából ugyanazok: 250 szó, határidő természetesen nincs, úgyis írsz ha akarsz Jó munkát!

Vér pettyezte a járólapokat, akik még nem szoktak ehhez a látványhoz, azok talán sikoltva menekülnek el, ám engem nem zavart. Azonban egy-két pillanaton belül körbevesznek az őrök. Nem próbáltam menekülni. Egy dolgot megtanultam a mestertől. Ne félj a haláltól, és utad sokkalta egyenesebb lesz. Veszek egy mélly levegőt, mikor arra szólítottak fel, hogy tegyem le a fegyvereimet. Nem tettem azonban semmit, mire az egyikük lép felém egy lépést. A kezem rándult, és amilyen gyorsan csak tudtam előrántottam a másik kardomat is. A két fegyver megcsillant, ahogy ívesen lefele sújtva X alakban csapok le rá. A két csapás egyesült ereje kiverte a kezéből a kardot, és egy forgással, a markolatgombbal kíméletlenül, és brutálisan fejbe vágtam. Nem ámuldoztam. Lehet, hogy elhúzhatnám az időt, azonban a harcnak így is úgyis vége lesz, így azonban annyit viszek a Pokolra magam mellett, amennyit csak tudok. 1 csapásra lesz elég időm… szóval meg kell hagynom a módját. Szinte lassítva látom, ahogy mozdulnak felém. Az én mozdulataim is hasonló gyorsasággal történnek. Leguggolok, majd miután elég energiát raktároztam el, kitörök. Egyetlen vágás… ennyit láthattak csak. Mire egy pillanattal később, már a túloldalt álltam. A mögöttem álló őrök közül 3 meredten állt maga elé bámulva… majd egyszer csak vér bluggyan az egyik szájából, mire szinte sorra pattannak el az artériájuk az illetőnek, és mindegyikükön láthatóvá válik egy-két vágás… igen. Míg ők egyet láttak csak, én 7 vágást intéztem. Heh… de sajna itt a vége. Szemem kiüvegesedik, és én fáradtan dőlök hátra, és esek a porba… Csak 3 katonát tudtam megölni… még túl gyenge vagyok… Mire magamhoz térek, egy apró cellában ébredek fel. A fejemet dörzsölve fordulok körbe. Hát ez szép.. még mesteremet sem követhetem… Ahogy azonban nézelődök, egy öregemberen akad meg a szemem.